Bejelentkezés

Tudatosan a jövőért

Rövid reklámfilm

Dokumentumfilm

Facebook

Támogatók/Partnerek

Millendorfer: A parasztok az elsők

Millendorfer: A parasztok az elsők
Írta: Bányász Jóska

A parasztokon áll a jövő, és nekik köszönhető mindaz a múlt is, amire ma alapozni lehet és kell!

Franz Werfel a „A meg nem születettek csillaga" című könyvben egy a II. Világháború után 10.000 évvel létrejött társadalmat ír le. Itt az emberek a föld alatt élnek egy magasan fejlett, technikai civilizációban. A felszínt egy katasztrófa elpusztította. A föld alatt minden automatizált, kimitizált. A táplálékot is mesterségesen előállított élelmiszerekből biztosítják. Fent történni kezd valami, ami a földalattiakat iszonnyal tölti el. Dzsungelnek nevezik. Virágok kezdnek nőni és természetes táplálék, takarmány, állatok jelennek meg. Az emberek itt ünnepelnek, sört isznak és énekelnek. A földalattiak ezt a világot nem ismerik már, ellenséges érzülettel és félelemmel figyelik.

A macskák, akiknek életösztönük erősebb, lassan megszöknek a föld alul a Dzsungelbe. Ez a „földalatti fasisztáknak" – így nevezi őket a szerző - ürügyet szolgáltatott arra, hogy hadat üzenjenek a Dzsungellakóknak. A harcot elveszítették és a könyv azzal zárul, hogy a Dzsungellakók a legyőzötteket megtanítják énekelni.

A mi ipari társadalmunkban ugyanez a helyzet. Elfelejtettünk énekelni. Inkább zenélünk. Az éneklés egy kommunikációs kultúra, ami az együttlétet élvezhetővé teszi, jó arra is, hogy konfliktusainkat feloldjuk, hogy elkísérjük vele halottainkat, hogy vidáman és kreatívan dolgozzunk, hogy életünk mélyebb értelmét megtapasztaljuk, hogy imádkozzunk...

Krízis uralja ezt a társadalmat az élet minden területén. Azt gondoljuk a növekedésre beállított gazdasági rendszerben, hogy háromszoros áramfogyasztás a háztartásban, háromszorosan boldogabbá tesz bennünket és ha ez nem következik be, megpróbáljuk ezt tízszeresére növelni... hátha...

A gazdaságtudomány használja az intenzív (a felhasznált tényezők eredményességének javulásával elért növekedés) és az extenzív növekedés fogalmait. Kelet Európa egy extenzív növekedésre állt be a kommunizmusban. A kommunista blokk lakóinak több fejadagnyi elektromos árama volt, mint Ausztriának mégis lényegesen szegényebben éltek az emberek. Ha ma a Nyugat európai életszínvonalhoz szükséges energiát globális szintre akarjuk kiterjeszteni, akkor ennek nem lesz nyersanyag fedezete. Feléljük lábunk alul a jövőt. Az egész ipari társadalomnak vissza kell térnie az élethez.

 

Millendorfer: A parasztok az elsők
Írta: Bányász Jóska

A parasztokon áll a jövő, és nekik köszönhető mindaz a múlt is, amire ma alapozni lehet és kell!

Franz Werfel a „A meg nem születettek csillaga" című könyvben egy a II. Világháború után 10.000 évvel létrejött társadalmat ír le. Itt az emberek a föld alatt élnek egy magasan fejlett, technikai civilizációban. A felszínt egy katasztrófa elpusztította. A föld alatt minden automatizált, kimitizált. A táplálékot is mesterségesen előállított élelmiszerekből biztosítják. Fent történni kezd valami, ami a földalattiakat iszonnyal tölti el. Dzsungelnek nevezik. Virágok kezdnek nőni és természetes táplálék, takarmány, állatok jelennek meg. Az emberek itt ünnepelnek, sört isznak és énekelnek. A földalattiak ezt a világot nem ismerik már, ellenséges érzülettel és félelemmel figyelik. A macskák, akiknek életösztönük erősebb, lassan megszöknek a föld alul a Dzsungelbe. Ez a „földalatti fasisztáknak" – így nevezi őket a szerző - ürügyet szolgáltatott arra, hogy hadat üzenjenek a Dzsungellakóknak. A harcot elveszítették és a könyv azzal zárul, hogy a Dzsungellakók a legyőzötteket megtanítják énekelni.

A mi ipari társadalmunkban ugyanez a helyzet. Elfelejtettünk énekelni. Inkább zenélünk. Az éneklés egy kommunikációs kultúra, ami az együttlétet élvezhetővé teszi, jó arra is, hogy konfliktusainkat feloldjuk, hogy elkísérjük vele halottainkat, hogy vidáman és kreatívan dolgozzunk, hogy életünk mélyebb értelmét megtapasztaljuk, hogy imádkozzunk...

Krízis uralja ezt a társadalmat az élet minden területén. Azt gondoljuk a növekedésre beállított gazdasági rendszerben, hogy háromszoros áramfogyasztás a háztartásban, háromszorosan boldogabbá tesz bennünket és ha ez nem következik be, megpróbáljuk ezt tízszeresére növelni... hátha...

A gazdaságtudomány használja az intenzív (a felhasznált tényezők eredményességének javulásával elért növekedés) és az extenzív növekedés fogalmait. Kelet Európa egy extenzív növekedésre állt be a kommunizmusban. A kommunista blokk lakóinak több fejadagnyi elektromos árama volt, mint Ausztriának mégis lényegesen szegényebben éltek az emberek. Ha ma a Nyugat európai életszínvonalhoz szükséges energiát globális szintre akarjuk kiterjeszteni, akkor ennek nem lesz nyersanyag fedezete. Feléljük lábunk alul a jövőt. Az egész ipari társadalomnak vissza kell térnie az élethez.

 

A FEJLŐDÉST GÁTLÓ TÉNYEZŐK:

Nem érünk azzal semmit, hogyha csak azt értékeljük, mérjük ami mérhető; A GDP-t, az árakat, fizetéseket, árfolyamokat, áramfogyasztást, stb. és nem kérdezzük meg az emberektől, hogy hogyan dolgoznak, hiányzik-e nekünk valami, szorgalmasok-e vagy nem, felelősségtudatosak- e ... A STUDIA nemzetközi osztrák kutatóintézet, Johann Millendorferrel az élen kutatásokat végeztek a gazdasági hatékonyság csökkenésének okairól az OECD országokban. Azokban az országokban, ahol magasak a stressz faktorok a gazdasági növekedés alacsonyabb mint a kevésbé stresszes országokban. Ez újdonságot jelent mert mostanáig csak pozitív faktorokról beszélt a gazdaságtudomány, és már a kilencvenes években ez a kutatóintézet felfedezte, hogy betegségek, paraziták, negatív folyamatok is vannak és egyre erősödő ez a tendencia. A stressz faktorok legyőzése fontosabb lenne a pozitív faktorok bevetésénél. Az intézet az orvostudományokban használt megnevezésekkel illette, és bemutatta mennyire rossz irányba mutat ez a tendencia.

1. Intézményes Szklerózis:

Vérerek beszűkülésének analógiájára az információs vonalak beszűküléséről beszélnek. A bölcsőtől a ravatalig ellepnek a nyomtatványok. Túlbürokratizálódás, központosítás, ami különösen Kelet Európában erős. Egy példa, hogy az EU-agrárbürokrácia a mezőgazdasági eszközök nagy részét elhasználja, szinte semmit nem hagy a parasztoknak. A koncepció, amit kidolgoztak rossz. Túltermelés van, környezeti problémák és a vidéki kultúrának a lerombolása, szétzüllesztése folyik. Ez intézményes szklerózis. Tehát itt egy felismert, diagnosztizált betegséggel állunk szemben amit kezelni kell.

2. Noogén Neurózis (elszigeteltség-neurózis):

Értelem nélküli életet jelent. Viktor E. Frankl kifejezése ez, aki azt mondja hogy az ipar emberének a legnagyobb és legfontosabb neurózisa a Lényeg, az élet értelmének elvesztése. Az ipar embere elvesztette a Lényeget, az élet értelmét, mert a Dolgokat, tárgyakat túlhangsúlyozzuk és az emberi élet értelmének (Sinn) nem marad semmi. Ha annyit „púpolunk", rohanunk a megélhetés, a dolgok után, hogy a család számára nem marad időnk, vasárnap nem érünk el ünnepelni, imádkozni akkor a ennek semmi eredménye nem lesz. Ez egy süllyesztő. Megvizsgálták a kaliforniai Szilikon – Völgyet, ahol a technika kiemelkedő eredményeket mutatott és itt az emberi dimenzió szinte teljesen ráment erre. A válások itt a legnagyobbak, gyerekeket szexuálisan zaklatják, drogfogyasztás növekszik stb. Ezzel a gazdasági visszaesést is megalapozták. A vezető cégek visszavonultak – ezt a Millendorfer kutatócsoportja öt évvel előtte prognosztizálta. Ha az emberi dimenziót leromboljuk, gazdaságot sem tudunk működtetni eredményesen.

3. Társadalmi AIDS:

(Az AIDS nagyon rafinált vírus úgy működik, hogy azt a sejtet pusztíttatja el, amely felismeri a betegséget és képes annak legyőzésére. A test ellenségeként jeleníti meg ezt a sejtet – „rágalmazza" - és azt az immunrendszer elpusztítja) Milyen politikus!!! Azt a „problémát" távolítja el, amely feltárja a tulajdonképpeni problémát. Ez ma a médiában valósággá vált. A tömegmédia veszélyesebb, mint az atombomba, mert azt állítja használaton kívül, ami a legértékesebb számunkra: a problémamegoldó képességünket. És itt nem a manipulációról és a hazugságról ban szó tulajdonképpen – ami szintén veszélyes, mert embermilliók ugyanazt hallják rendszeresen és ez agymosást eredményez. A saját gondolatink egyre inkább használaton kívülre kerülnek. Mi emberek rossz adatfelvevő képességgel rendelkezünk – egy számítógép 15 bit (információegység)/ másodpercnél több adatot tud rögzíteni - . Mi nem. Ezt a gyengeségünket még megterheljük a televízióval, hírekkel, reklámokkal és az adatfelvevő képességünket leterheljük, azaz megszüntetjük. A csatornák nagy része erőszakot, fogyasztást és szexet sugároz. Az győz, aki gyorsabban ágyba visz valakit, hamarabb orrba veri a másikat, nagyobb luxust engedhet meg magának. Ezzel elfogynak energiatartalékaink és elállatiasodunk. Freud szerint a szublimáció, az ösztönök nem kiélése a kulturális kreativitás alapja. Olyan országokban, ahol a promiszkuitás, a sportszerű fajtalanság különlegesen elterjedt ott a kreativitás rendkívül alacsony.

Nagyon kevés az az ember, aki még védelmezi az értékek egyre ritkuló bástyáit, végvárait. De ha ezt teszik felszabadításokat, győzelmeket is elkönyvelhetnek. Valaminek a legyőzése, visszaszorítása nem azt jelenti hogy mi a sportszerű fajtalankodást elnyomjuk és ezáltal kárt okozunk az embereknek. Ellenkezőjét: a visszaszorítás abban áll, hogy az embereknek elmondjuk legyenek olyanok, mint az állatok.

De az ember a Fenségre és a Máltóságra van megalkotva. A szeretete tartós. El lehet csúszni ideig óráig, de vannak katartikus pillanatok és ezek felszabadítást eredményeznek. Támadó, offenzív magatartást kell tanúsítsunk. Úgy állunk sarokba szorítottan, mintha mi lennénk az utolsók. Pedig az elsők vagyunk! Nem a tegnapok utolsói, hanem a holnap letéteményesei, pionírjai. Erre az önbizalomra van szükségünk nekünk, "dzsungelembereknek".

4. Intézményesített rák:

A kutatások azt mutatják, hogy a rákos sejtek nem hatékony energiahasznosítók. Függnek az egészséges sejtek égés általi erjedésétől. Nagyon sok táplálékra van szükségük a fennmaradáshoz, ahhoz, hogy energiához jussanak. Egyet nagyon jól tudnak: az egészséges sejtek kiszorítását. Nem érdekli őket a teljes organizmus, sejtegoizmus bűvöletében élnek. Most nézünk körül a társadalom különböző intézményein. Rengeteg olyan intézmény, ember van aki egyáltalán nem hatékony, de egyet jól tudnak: azokat akik dolgoznak, hatékonyak elnyomni. A hatóságok, ellenőrző szervek elkehetlenítik a kisvállalkozókat, önmaguk létjogosultságának igazolására. Gondoljunk a tisztiorvosi szolgálatra, pénzügyőrségre stb. Maguk mögött tudnak egy szintén nem hatékony politikai grémiumot a maga klientúrájával. A piacon is a bóvli elöli a minőséget. A közhivatalokban a párt klientúra kiszorítja a kulcspozíciókból a szakembereket. Ez kontraszelekció, azoknak az agressziója, akik nem hatékonyak, akik semmi egyebet nem tudnak.

A betegségek pszichoszomatikus háttere sokkal jelentősebb, mit ahogy eddig gondoltuk. A rák a pesszimizmus ismertetőjele, a születés az optimizmusé, mert az ember bízik a jövőben. Ez a két ismertetőjel negatív korrelációban van. Ha mi a vidéki életterekre tekintünk több optimizmust és kevesebb pesszimizmust tapasztalunk.

 

AZ IPARI TÁRSADALOM TERÁPIÁJA

Egy korszak a vége felé közeleik, lejár. Ez benne van a levegőben, mindenki érzi. Hogyan nézzenek ki a következő korszak alapelvei? Ha a letűnt korszak princípiumait magunkkal hurcoljuk, fennakadunk bennük, nem engedjük teljesen el velük együtt eltűnünk a történelem süllyesztőjében. Ha felismerjük, hogy milyen értékekre alapozhatjuk a jövőt, akkor el is fogjuk nyerni azt.

A jövő már elkezdődött tulajdonképpen és körvonalazódnak alapelvei:

A jövő társadalmának alapelvei:

1. Életteret teremteni, termelői területeket megelőzően:

Elméleti megközelítésnek tűnik de már benne van a levegőben. Például a városok fejlődésében egy Corbusier 30 évvel ezelőtt egy funkcionális, autókhoz igazított városképet (autogerechter Stadt) képzelt el. A differenciálás lenne a követendő út: a termelői város, a lakónegyedek városa, iskolaváros. A termelő városokban a környezeti problémák, a lakótelepekben a zöld övezetek, az iskolavárosokban a diákforradalmak és mindenhol a nagy forgalom jelenti a problémát. Mindez vég felé tartó korszaknak a koncepcióját képezte. Ehelyett teljesen más történt, az emberi dimenziónak az előtörése, a gyalogos zónák kialakulása, elterjedése. Ezek ma az urbánus élet központjai és a gazdasági sikereké is egyben.

Most már mindenütt gyalogos zónákkal találkozunk, még a szervezetekben is. A modern szervezetek tudják, hogy szükség van az átlátható csapatokra, amelyekben kibontakozhat az emberi dimenzió. Gyalogos zónák vannak az egészségügyi rendszerekben, a politikában úgyfent. Egyre inkább figyelembe veszik az érintetteket, a bázist. Gyalogzónák vannak az egyházakba is: kiscsoportok, imakörök, bibliakörök stb. Ezek az erősségei a nagy szervezeteknek. Természetes ezeknek is vannak ellenlábasai , akik maguknak akarják kisajátítani a jövőt.

Offenzív önbizalomra van szükségünk, nekünk, akik jövőkoncepcióval rendelkezünk és akkor a visszahúzók támadásait legyőzhetjük.

2. Nem anyagi dolgok az anyagiak előtt:

Gazdaság nem más, mint a problémák megoldása és nem részek (darabok) termelése. Kelet Európában azt hitték hogy alkatrészek termelése az élet. Gépek, gépek és az élet, és a jólét meg is van. De az okosabb cégek tudták, hogy a közlekedési problémák stb. megoldása a lényeg. Ennek ellenére az ipar problémamegoldóként jelentkezett a parasztok számára és azáltal, hogy alkatrészeket termelt a gazdákat, parasztokat segédmunkássá degradálta. A modern vállalkozások felismerték, hogy a munkatárs nagyon fontos és más immateriális tényezők is előkerültek: a szépség értéket nyert. Falumegújítási programokat foganatosítottak (ez kezdetben csak nyugatra volt jellemző, kezett begyűrüzni hozzánk is). A változás elkezdődött.

3. Hosszú távú gondolkodás és a teljességre való törekvés:

A pártok egymás között versengnek jövőkoncepcióikkal, amivel még nem rendelkeznek, de amiről már tudják, hogy rendelkezni fognak. Cégek is 10 – 15 éves stratégiai tervekkel állnak elő. A hosszú távú gondolkodás modernné vált. Ma már látszik, hogyha nem hosszú távon gondolkozunk a jövő lehetőségét játszzuk el, elég ha a klímakatasztrófákra, a felmelegedésre gondolunk. Ezek a rövid távú stratégiák eredményei. Egyre több felelősséghordozó gondolja át a jövőt, veszi figyelemben az egész rendszer összefüggéseit felelős módon.

Egészlegesség: Az agykutatók beszélnek az agy jobb és bal féltekéjéről. A ballal, mint egy komputer úgy gondolkodunk, logikus lépésekben, felosztva a részproblémákat a jobb féltekével az egészet szemléljük. A közmondás már nagyon rég tudja, hogy az erőt a fák látványa adja. Ez történik, ha csak a bal féltekével szemléljük a fákat. Ha az ember az egészet akarja látni, egészlegesen szemlélni akkor intuitív módon a csendet is be kell kapcsolja.

4. Szelídség, mint jövőalternatíva:

A természet nem produkál szemetet. A természet minden termelőköre olyan hulladékot termel, amelyet egy máik hasznosíthat. Ezt a parasztok is használták a körforgásos technológiában. Ha újra meg akarjuk találni a visszautat a bölcsesség felé akkor egy szelíd technológiát kell alkalmazzunk, aminek jövője van. A jövő már elkezdődött. Azon gondolkodunk, hogy hogyan tudjuk a természet magas szintű technológiáját eltanulni.

A szelídség stratégiája: A legmodernebb vezetési stílus kooperatív. Az információáramlás nemcsak fentről lefele történik, hanem lentről felfele is. Szolgáló vezetésről van szó tulajdonképpen. Ez azt vezeti, aki őt felhasználja a sikerhez. Ha én a munkatársaim kibontakozását szolgálom , önmagamat is szolgálom ezzel. Ez a vezetés nem újdonság, már 2000 éve sarkall erre a kereszténység: „Aki első akar lenni legyen mindenkinek a szolgája". Ez a legmodernebb menedzsmentkoncepció. Adatokkal is alátámasztható. Azok az országok, amelyek egy központosított, hatalmi struktúrát használnak nem hatékonyak. A hatalom nem egy önmagában helytálló, jó koncepció, a problémamegoldás jobb. Ezt az okosak felismerik és használják is, és fordulathoz vezet.

A szelídség a konfliktushelyzetekben is elengedhetetlen. Konfliktusoknak lennie kell és ki kell hordani azokat. Ha az ember kihordja és a másik véleményére is odafigyel, megpróbálja megérteni azt, akkor nem más bontakozik ebből ki mit a jó régi recept: „Szeresd ellenségedet"

Bizonyítékok sorakoztathatók fel amellett, hogy a szelídség a jövő stratégiája. Az a szelídség, amely a döntéshozók életében is tetten érhető. Ez az a szelíd stratégia, amelyet meg kell tanulnunk, és amelyet mi Dzsungelemberek az emberek közé kell vigyük, mert az életet csak szelídséggel lehet megélni. Ha pedig brutálisan élünk, ahogyan ezt az utóbbi időben az ipartól megtanultuk, akkor tönkretesszük a magunk életét és az ipart is ugyanakkor. Rendelkezésünkre áll egy bonyolult mechanizmus az elidegenedés ami a dogok túlhangsúlyozásának a következménye. A terápia relatív egyszerű: A realitásveszteség ellen Igazságot, az elidegenedés ellen Hűséget tanúsítsunk. Nagyon régi és jó princípiumok ezek, amelyek számításokkal is alátámaszthatók. Olyasvalamihez térünk vissza, amely népünket évszázadokon keresztül jellemezte: HŰSÉG és IGAZSÁG. Egy dolog előrevetíthető, ami a Jelenések könyvében így hangzik (Jn 19, 11) „ Akkor a megnyílt menyben egy fehér lovat pillantottam meg. Lovasa a Hűség és az Igaz, igazságosan ítél és harcol" ; ez az újra eljövő Krisztusnak a neve, a gyűlölet és a hazugság felett győzedelmeskedőé. Evilági problémáink megoldásának kulcsa ott található. Ha mi azt állítjuk, hogy evilági problémáink környezeti problémákat okoznak , akkor azt a koncepciót kell alkalmazzuk , ami nagyon egyszerű és nagyon közel van hozzánk. Ezeket a fogalmakat évszázadokon keresztül értékeltük és megéltük. Hűség és Igazság.

A termeléseink nem hatékonyak, és életterünk elidegenedett. Kölcsönhatásban vannak egymással. A termelés területein megtapasztaljuk az akadályozó tényezőket. Ennek ellenszere a jövő társadalmának új (régi) alapelvei szerinti berendezkedés; visszatérés az életbe, azaz emberi kapcsolatok, tárgykapcsolatok, lényegkapcsolatok világába. A szűk átjáró a döntő tényező. Nézzük csak az embereket saját környezetükkel: Egynek az emberi tényezőhöz van bejárata, másiknak a dologihoz, a harmadiknak a lényeghez. Mindhárom veszélyes. Az első az álmodozó, a második a fanatikus, a harmadik az emberbarát, aki nem tudja, hogyan gyakorolhassa emberbaráti elköteleződését. Ennek a háromnak az egyensúlya lenne a legjobb megoldás és ez tulajdonképpen legmodernebb vezetési stílus, azaz az egyensúly a tárgyilagosság, az emberiesség és a célorientáltság között. Offenzív módon kijelenthetjük tehát, hogy az „Evangélium a legmodernebb társadalmi koncepció". Ezt ki lehet kűrtölni a világba, offenzív módon. Ennek kell az életünket és kapcsolatainkat meghatározza. Ha csak a sarokban kucorgunk és félünk akkor a szükség, a nyomorúság legyőz minket.

 

KÖVETKEZMÉNYEK A VIDÉKI ÉLETTÉR SZÁMÁRA

Az elméleti fizetés, amivel a munkát honorálják egy többlet értékteremtés minden egyes foglalkoztatott részéről. Ez a teoretikus bér a termelő termékéből és a munka a termékhez való hozzájárulásából áll össze. Minél többet tesz a termékhez az ember annál nagyobb az ellenszolgáltatás is, azaz az elméleti fizetés. Ezeknek az összefüggéseknek a helytelen ismerete politikailag sok fájdalmat okozott.

Nézzük az agrárpolitikát: Csak a hektárhozamra koncentrálnak, de nem számolják,hogy hány gazdára van szükség a munkához. Ez alapján fizetnek. Fejenként ugyanannyit termel a mezőgazdaság is, mint a élelmiszeripar. A fizetés teljesen különböző. Mi történik? Az élelmiszeripar magához vonzotta a következő tevékenységeket: eladás, bevásárlás, reklám, fejlesztés, kutatás, új termékek. Ugyanakkor a parasztokból gépkezelőket és rosszul fizetett napszámosokat csinált. Ha nem értékeljük újra az összefüggéseket, a politikai közbelépés sem segíthet. Milyen problémamegoldásra lenne szükség vidéken? Az élettel való kapcsolat visszaállítása.

Újszerű igények:

- Igény az egészséges élelmiszere:

Ma egy egészen más keresleti struktúrát találunk a mezőgazdasági termékekkel szemben. Az egészséges és tiszta élelmiszer iránti kereslet nő. Régebb a tudatos vásárlók alig léteztek, csak az ár számított, ma már a fogyasztók 30 – 50 % a tudatos vásárló (nyugaton, de nálunk is növekvő a tendencia és ezen dolgozni is kell).

- Növekvő igény a paraszt- és tájkultúra iránt:

Nő a paraszti kultúra értéke. Piaci tényezővé vált. Az ipari társadalom is mímelni kezdte a paraszt-kultúra egyes elemeit.

- Növekvő igény a tiszta környezetre:

A hagyományos mezőgazdaság, az ipari gazdálkodással szemben 95% os környezetminőség különbséget produkál. Tehát a paraszti mezőgazdaság környezetminőséget termel. A műtrágyázás bűn a környezet ellen, az ipari mezőgazdaság úgyfent. Kész a társadalom a tiszta környezetért fizetni. Egy megfelelő teljesítmény, méltányos ellenszolgáltatást érdemel. Mai piacgazdasági érveléssel ezt nem lehet gazdasági tényezővé tenni. Mégis, cégek általi alternatív környezetgondozás sokkal drágább és nincs meg mellette még az élelmiszertermelés és az élet elidegeníthetetlen kapcsolata a kultúrával.

A vidéki élettér jövőbemutató értékei:

Valóban jövőbemutató a vidéki élettér, habár vidéken hiányoznak egyes anyagi javak, de vannak jövőértékek, mit már most megközelíthetünk. Az élethez való kapcsolódás megerőltetést jelent, de ezt a paraszt társadalomtól átitatott ember szívesen felvállalja, mert kapcsolata van az élettel. Ha ezt így, ekként képzeljük el akkor a jövőben a vidéki életteret politikailag is értékesíthetjük, mit egy olyan teret, ahol jövő van, az élethez való visszatérés. Ez olyasvalami mint egy város sétálóutcája.

- Életteret teremteni, termelői területek megteremését megelőzően

„Azért jöttem, hogy életük legyen és, hogy bőségben legyen." (Jn 10, 10) A vidéki élettér mindig a mező- és erdőgazdálkodás termelő területe volt, de egy „sétáló utca" is, ahova a városiak szívesen kimennek. Hétvégeken megtelnek a falvak autóval Bajorországban, lassan nálunk is egyes falvak, akik erre rákészültek. A parasztasszonyok ennek az otthonnak a lelkei. A parasztság viselői. Természeti kapcsolata van az élőlényekhez, állatokhoz. Kísérletekkel kimutatják, hogy hol érzik jobban magukat a borjak. Legszívesebben a gyerekekhez és a nőkhöz húzódnak, utána a gazdához és a végén csak a bérmunkáshoz.

- Nem anyagi dolgok az anyagiak előtt :

„Keressétek Isten Országát és az Ő igazságát ... minden más megadatik nektek." (Mt 6, 33) Keressetek kincseket az égben, hogy a hernyó és a moly nem tudja felemészteni. A barbár idők mögöttünk vannak, a vidéki élettérnek pedig jövője van. Gondoljunk Franz Werfel történetére. Hol énekelnek még? Falun. Ez az, amire Európában szükség van: Egy életminőség megteremtése, ahol megéri élni.

- Hosszú távú gondolkodás és a teljességre való törekvés: ...

Az erdőgazda hosszútávra tervez. A parasztok számára is évszázadokon keresztül magától értetődő volt, hogy generációkon átívelő terveket szőjjenek. Ezt az ipar most többszörösen szétzúzta. De mégis, jobban mondva ismét megjelenik ez az életforma. A paraszt nem engedheti meg magának, hogy csak az állatairól, csak a traktoráról, csak a piacról, csak az időjárásról, csak a növényeiről tudjon valamit, értse csak az azokkal kapcsolatos teendőinek miértjét. Egészlegesen kell gondolkodnia, akár akar, akár nem. Van egy amerikai tanulmány, mely kimondja: Nagyon kevés lakott területen élnek átfogó gondolkodók, akikre az emberiségnek a jövőben szüksége lesz.

Vidéken évszázadokon keresztül a Teremtővel békében éltek. Megélték a teremtést és a teremtettséget. Ezt ma megzavartuk, majdnem tönkretettük, de ami megmaradt, már itt is van. Ha nem ültünk fel egy rosszirányú fejlődés - szekérre, akkor máris előnyben vagyunk. És sok mindent még nem rontottunk el, figyeljünk ezekre.

- Szelídség, mint jövőalternatíva

„ Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája." (Mk 10,44) Számtalan Evangéliumi helyet idézhetnénk. Ezt bele lehet kiáltani a világba. Azok is megértik, akik nem hisznek. Ez a legmodernebb jövőkoncepció. Azt is mondhatja valaki: tetszik nekem, de nem tudom az ellenségemet szeretni, ellenkezik a természetemmel, nem tudok elsőnek szolgálni, nem tudom ezt az egészet követni. De ez a tudomány elefántcsonttornya, egy kártyavár, mely a valóság szelétől összeomlik. Ha így van akkor ezzel elértük a reményünk végét, akkor az Evangélium csak a társadalomnak egy koncepciója lenne. De több ennél, egy személyes üdvösség ígérete mindannyiunk számára. És ha elfogadjuk Jézus Krisztust, és életünk urává tesszük akkor szeretni tudjuk ellenségeinket is. Nem mi, hanem Ő mibennünk. Ugyanakkor a hatalom kísértésének is ellen tudunk állani. Nem mi, hanem Ő mibennünk. Minderre képesek vagyunk, csak vissza kell térjünk az élethez és hagyjuk, hogy az betöltse lényünket. Ez a halálon is átvezet.

Van egy mondás, ami azt állítja: Aki meghal, mielőtt meghalna, nem hal meg, ha meghal. Ez azt jelenti, ha én a régi lényemet megszüntetem, régi beidegzettségimet – karrier, gazdagság, önzés ... - levetkőzöm észreveszem, hogy az élet tulajdonképpen szép, de nem kényelmes.

 

A HIT DIMENZIÓJA

János jelenéseinek örömhíre: A visszatérő krisztus neve Hűség és Igazság. Ez egy életkoncepció. Hűségesnek lenni azt jelenti, hogy Isten irgalmasságára építeni, megbocsájtani, mert nekem is erre van szükségem (megbocsátásra). Igaz az, amit mi elronthatunk gyengeségeinkkel. Hűségesnek lenni azt jelenti, hogy Isten ígéretére építünk. Igaz, hogy az egyház csak az üdvösség számára egy infrastruktúrát biztosító intézmény. Hűségesnek lenni azt jelent, hogy elszenvedem a szervezet (intézmény) és karizma közötti konfliktust.

A hűségben és igazságban benne rejlik egy egész élet, de nem több. Ha elfogadom az újra eljövő Krisztust, akkor részévé válok, ő pedig részemmé és megtapasztalom, hogy Krisztus győzelme itt és most ebben az időben megtörtént. És ez a tapasztalat megismétlődik. Ezzel győzelemre juthatunk. Még nem veszítettünk de nem is győztünk. Ha megkezdődik bennünk a visszatérés az élethez, akkor ez egy olyan élettér lesz, aminek mindene adott, hogy ezt az ipari társadalmat visszafordítsa az élethez.

Most az ipari társadalom nagyon mélyre szántó változása előtt állunk. Sokan felismerték a változás szükségségét, egyesek még nem. Ennek a változásnak az úttörői a vidéki emberek, akiknek közeli kapcsolatuk van az élettel. Itt van az ipari társadalomnak a reménye is. Ha tudjuk, hogy a vidéki élettér a jövő élettere és az túlélés helye lesz, akkor meggyőzhetjük az ipari társadalmat arról is, hogy ezt a teret nemcsak megóvni lehet, hanem élni is benne, mert ez a tér tulajdonképpen a jövő élettere.

 

Gyergyóújfalu, 2011 szeptember 15.

Johann Millendorfer nyomán Bányász József

Forrás:

Johann Millendorfer; Die Bauern sind nicht die letzten von gestern, sondern die ersten von morgen,

in Aufstand oder Aufbruch - Wohin gehen Europas Bauern? – Ökosoziales Forum Österreich und Ökosoziales Forum Niederalteich – Leopold Stocker Verlag, Graz – Stuttgart (1996 – 1997)