Bejelentkezés

Tudatosan a jövőért

Rövid reklámfilm

Dokumentumfilm

Facebook

Támogatók/Partnerek

Beszámoló a Magyar Tudomány Ünnepéről

Beszámoló a Magyar Tudomány Ünnepéről
Írta: Bányász Jóska
Csíkszereda, 2011. november 11

Egy konferencián való részvételnek akkor van értelme, ha valamit „haza" is hozunk belőle és megoszthatjuk másokkal. Ezt kísérelem meg az alábbi összefoglalóval.

Összhang, Tudomány a Gazdaságban és a Társadalomban címszó köré szerveződött a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmával az MTA – Kolozsvári Akadémiai Bizottság égisze alatt lezajlott konferenciasor.

Kollegáink közül hárman is előadói voltak a rendezvénynek. Jó ha tudunk róla és bátorítjuk munkájukat. Kerekes – Salánki Orsolya Innováció az átalakuló társadalomban.

Kommunikáció – információs társadalom szekcióban „A Romániai Magyar Cserkészszövetség fundraising kampányterve", Benes Sarolta a Szociológia – Vidékfejlesztés Szekcióban „Falugondnoki szolgálat kilenc Hargita megyei településen" és Kiss Adél „Oktatáspolitikai forgatókönyvek. Többszintű kormányzás Romániában" címmel tartottak előadásokat.

Hegyvidéki mezőgazdaság és a fenntartható fejlődés témakör volt az ahol előadásokat hallgattunk Alíz és Tímea kolleganőimmel. Erről szeretnék néhány benyomást megosztani.

Szakmailag színvonalas előadássornak voltunk tanui, amiből nagyon sok konkrét információt lehetett hazahozni.

A fenntartható fejlődés és a szerves gazdálkodás kérdésköre egyre mélyebben begyűrűzik a közbeszédbe és a szakmai diskurzusokba is. Ez a gondolatkör ívelte át az egész előadássorozat szellemiségét annak ellenére is, hogy az előadók az idősebb generációhoz tartoztak, kevés kivétellel és a konvencionális gazdálkodás iskoláin szocializálódtak, ami a haszon, maximális profit, és a vegyszeres, műtrágyás, csúcs technológiás gazdálkodási eszköztár nélkül elképzelhetetlen. Ennek ellenére olyan témák kerültek kibontásra, mint „A fenntartható fejlődés agrárökológiája" (Máthé Emma), Hegyvidéki gazdálkodás a fenntarthatóság jegyében (Ferenczy Ferenc), Biodiverzitás megőrzésének fontossága (Pásztohy Zoltán), Állattenyésztésünk szerepe és jövője a mezőgazdasági termelés fenntartható fejlődésében (Sólyom Gizella), Tenyésztési elvek és a fenntarthatóság összehangolása a hegyi tarka-szarvasmarha gazdaságokban (Tiboldi István) stb.

Mind mind érdekfeszítő témák, amelyek visszaigazolják azokat a törekvéseket, amelyek a Caritas Vidékfejlesztés munkáját, terveit meghatározzák és fémjelzik.

Felemelő gondolatok sora színesítette a különböző előadások tartalmát, melyek fáklyaként megvilágítják a azt az utat, ami mi kell építsünk gyerekeink, unokáink élhető jövője érdekében. „A föld szeretete a haza szeretete" áll a Debreceni Agrártudományi egyetem homlokzatán. Feladatunk, hogy ezt a gondolatot visszalopjuk népünk szívébe mert ez az az alap, ahonnan kiindulópontok, kapaszkodók nyerhetők az élet minden területéhez. „Az emberiség dajkája a tehén" gondolat így kontextusból kiragadva viccesen hangzik de ha belegondolunk abba, hogy a vidéki családok egyetlen biztos létalapja volt évszázadokon keresztül és úgy tűnik, hogy az is fog maradni az elkövetkezőkben akkor érdemes ezzel a kérdéssel átfogóan és szakszerűen foglalkozni. Fontos a „kézműves mezőgazdaság korszerű kialakítása" is ami szintén egy régi – új paradigma, aminek egyre aktuálisabb a realitása, hacsak a fogyó és dráguló fosszilis energiakészletekre tekintünk. A mezőgazdasággal kapcsolatban az is elhangzott – amivel mi is mélységesen egyetértünk – hogy a szürkeállományt a gazda társadalomban is pallérozni kell, művelni, mint az anyaföldet. A gyepgazdálkodási üzemtervek (régi hagyomány) felelevenítése is célszerű lenne.

Természetes, hogy olyan kijelentések is elhangzottak, ami homlokegyenest ellentmondott a „fenntartható fejlődés" szellemiségének. Ezt én azzal próbálom magyarázni, hogy az a szakember gárda, akik az életüket egy konvencionális gazdálkodási paradigmarendszer bűvöletében élték le, nehezen tudják idősödő korban feldolgozni azt a „traumát", hogy mindaz amit vallottak, tanítottak nem fenntartható, nem jövőbe mutató. Ennek kapcsán fogalmaztam meg kollegáimnak is azt az érzést, gondolatot, hogy a szakszerű, színvonalas szakmai előadások sora mellől hiányzott az emberi tényező. Az a gondolat, hogy az ember az, aki gazdálkodik, az embert kellene szolgálnia az agráriummal kapcsolatos tudás. Egy mondat sem hangzott el arról, hogy a gazda, mint ember szintén nevelésre szorul. Nem elég megállapítani, hogy elfajzott a paraszt társadalom, nem elég siránkozni azon, hogy nincs utánpótlás. Tenni is kell érte valami. Azt gondolnám, ha engem kérdeztek – egy kissé szerénytelenül – hogy ezen a területen – mármint az emberi tényezővel való foglalkozás területein, hisz „értékünk az ember" mi sokkal jobbak vagyunk. A mezőgazdasági szakmában, éppúgy mint az eklézsiában gerontokrácia uralkodik, ami önmagában véve nem lenne rossz de valahogy hiányzik belőle az a tűz ami a jövőbe világít és az az integráló erő, mely képes a mai fiatalnak is esélyt adni arra, hogy véleményt formálhasson, felelős döntéseket hozhasson és kivitelezhesse azokat.

Új nemzedékre van szükség az agrárium jövője érdekében akik sokat tanulhatnak az idősödő generációtól de hozniuk kell magukkal az időszerű innováció felelős frissességét is.

Tartalmas szakmai előadások voltak az állattenyésztés szakmai kérdéseiről. Állattenyésztés nem egyenlő az állattartással (Suba Kálmán). Ma alig beszélhetünk Székelyföldön állattenyésztésről, arról a kreatív munkáról ami egy szakszerű, figyelemmel kísért állatnemesítési folyamat. Biotechnológiai módszerrel a meglévő hegyi – tarka állományból kell szelekcióval a jó tulajdonságokkal rendelkező tenyész-állományt felnevvelni. Több lábon álló szarvasmarha tenyésztésre van szükség. Hús, tej és tenyészállat tenyésztés biztos megélhetést biztosíthat a gazdáknak. A tenyészállat hangsúlyozottan meg kell jelenjen a gazdálkodásban.

Szó volt még az élelmiszerhigiénia fontosságáról, az EU-s támogatási rendszer adta lehetőségekről, a normatív támogatásokról, helyi termékek feldolgozásának, értékesítésének fontosságáról, agrárium és energiatermelés komplementer lehetőségeiről, ami szintén kérdéses a „fenntartható fejlődés" kontextusában és a meteorológia területéről is ízelítőt kaphattunk.

Összességében pozitív kicsengésű előadássorozat élvezői lehettünk. Záró gondolatként egy előadásban elhangzott Tamási Áron idézettel bíztatok mindenkit arra, hogy van jövő és a jövő a mi kezünkben van, Isten áldásával.

"Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk, s a föld, amelyen élünk és meghalunk... Ezt a földet nekünk kell fénnyel behintenünk, ezt nekünk kell kedvvel, kultúrával, sok vágy beteljesítésével... feldíszítenünk." (Tamási Áron)

Bányász József